Half Brother ~ Nyolcadik fejezet

Baekhyun morcos arckifejezéssel próbálta az engem ölelő fiút nézni, de pár perc után nevetve felhagyott tervével, s közelebb lépve megveregette Chanyeol vállát, s a fülébe suttogott valamit.

-            Egyet kérek. – szólalt meg Suho. – Az éjszakák csendesek legyenek.

Rajtam kívül mindenki hangos nevetésben tört ki. Lehajtott égő fejjel álltam. Miért hiszi mindenki, hogy most rögtön le akarunk feküdni? Mondhatni fél órája vagyunk hivatalosan is együtt. A szoba még oké, mert Carol nem alhat a kanapén, de ha ő nem lenne itt biztos nem egyeznék bele. Nekem ez túl gyors. Nem volt még barátságnál magasabb fokú fiú barátom, ezért nem vagyok tapasztalt, de ugye nem csak szerintem abszurdum rögtön le is feküdni? Ráadásul csak egyetlen éjszakáról van szó.

Mivel nem kellett a cuccaimat kipakolni a szobámból, csak egy pizsamát szedtem ki a szekrényemből és átsétáltam az újdonsült hálószobámba. Késő volt és a napom is elég eseménydús, ezért átvettem a ruhámat és bedőltem az ágyba. Abban a pillanatban boldog voltam, de ugyanakkor féltem is. Ugye ez az egész nekem nagyon új, s nem szeretnék elrontani semmit. Félek, hogy Chanyeol rájön hiba volt, hogy beengedett az életébe és valamiért csalódást okozok neki. Azon a valamin pedig a büntetésemet értem, amit a megszegett szerződés miatt fogok kapni. Talán fel lehetne bontani azzal, hogy elköltözök?

-            Mi a baj Tiny? – feküdt mellém Chan.

A könyökén támaszkodott, s úgy vizslatott nagy szemeivel.

-            Semmi.  – hazudtam, s magamra erőltettem egy mosolyt.

-            Akkor aludjunk. Hosszú volt a nap.

Feljebb tornázta magát az ágyon, s a derekamnál átölelt, s kis kifli – nagy kifli pozícióban aludtunk el. Hajnaltájban arra ébredtem, hogy ver a víz. Kinyitottam a szemem, s minden értelmet nyert. Chanyeol a hasamon feküdt. Fekete haja szétterült a testemen. Olyan szívesen beletúrtam volna, de nem akartam felkelteni. Végül csak győzött a késztetés, s finoman elmélyesztettem benne az ujjaimat. Mocorogni kezdett, majd egy sóhaj kíséretében újra hangosan szuszogott. Igazából ilyenkor lehet hallani, hogy milyen hangosan is veszi a levegőt. Nehezen kihámoztam magam alóla, s lementem inni egy pohár hűsítő üdítőt. A falon lévő órára pillantva nem is volt annyira hajnal, sokkal inkább kora reggel. Bár attól függ, hogy kinek a szempontjából nézzük a napszakok behatárolását. Visszamentem a szobába, s a szekrényből elővettem a futó ruhámat. A fürdőben megmosakodtam és átöltöztem, majd indultam az újonnan kiötlött reggeli futásomra. A folyó mellett mentem végig. Eléggé fújt a szél és a hajamat mindig az arcomba fújta. Mindennek ellenére lefutottam tisztességesen a körömet. Óriási csönd fogadott a házba belépve. Mindjárt kilenc óra és még mindenki alszik? Ekkor jutott eszembe, hogy Carolnak ma korán kell mennie dolgozni. Felmentem az emeletre, s bekopogtam a szobájába. Nem jött válasz ezért benyitottam. Üres volt. Az ágya be volt vetve és minden rendezett. Biztos elkerültük egymást – gondoltam. A hasam egy nagyot kordúlt, jelezve, hogy valami élelmiszert kéne bejuttatnom a szervezetembe.

A konyhában készítettem magamnak a tegnap vásárolt müzliből egy tányérral, s leültem az asztalhoz. Miközben a reggelimet kanalaztam a mellettem lévő újságot lapozgattam. Eleinte semmi érdekes nem volt benne, de a vége felé haladva, megálltam egy pillanatra. Lakás hirdetések voltak. A tegnap esti gondolat - hogy ha elköltözök talán nem lesz semmi gond - újra előjött. Szememmel gyorsan átfutottam a kínálatot, majd becsuktam a pletykalapot, a tányéromat a mosogatóba raktam, s felmentem a szobánkba. Chanyeol a hasán feküdt, a párnát magához ölelve szuszogott még mindig. Mellé másztam, s apró puszit leheltem az orrára. Nem adott semmi jelet, hogy ébredezne, ezért elnyíló ajkára is adtam egyet. Elmosolyodott, majd a párnát félre dobva, engem ölelt magához.

-            Jó reggelt gyönyörűm!

-            Neked is, de ne hívj így!

-            Miért? Tán nem érzed magad annak?

Nemlegesen ráztam a fejem. Feljebb tornázta magát, de csak annyira, hogy elérje a telefonját. Feloldotta a kijelzőt, majd felém fordult, s csak a vaku villanását láttam, mire befogtam a szemem.

-            Első megmérettetésem, hogy Destinynek bebizonyítsam, milyen szép. Második, rávenni, hogy itt Koreában elkezdje az egyetemet szeptembertől. Mivel most van július még van egy hónapod beiratkozni. Esetleg még el is kísérlek.

-            A másodikkal kapcsolatban nem kell túlságosan győzködnöd. – villantottam rá egy mosolyt.

Nagy mancsával meglapogatta a hajamat, s viszonozta a vigyoromat.

°°°

Amerikában minden jól ment. Igaz néha nagyon felidegesítettek, de sikerült rendeznem az ügyeket, amikért ide repültem. Köztük a házat is sikerült eladnom. A maradék cuccomat, ami ott maradt egy költöztetővel Koreába küldtem az új lakásomra. Még senkinek nem szóltam, hogy vettem egy házat az EXO rezidencia környékén. Imádtam velük lakni, de nem akarok életem végéig a nyakukon lógni és persze más okom is volt. Lehet, hogy Chanyeollal kevesebbet fogunk találkozni, de az is elképzelhető, hogy hozzám költözik majd idővel. Bármelyik opciót is választja, nekem meg fog felelni, mivel csak pár háztömbnyivel van távolabb tőlük.

A repülőútból mindössze félóra volt hátra, de már az is kínszenvedés volt. Két hete nem láttam a srácokat és már nagyon hiányzik a hülye fejük. Chanyeolról ne is beszéljünk. Már a búcsúzás pillanatában azt akartam, hogy jöjjön velem, vagy hogy el se kelljen mennem. Igaz, hogy majdnem minden nap beszéltünk telefonon, de mégis másabb, mint ha ott lenne a közvetlen közelemben.