Az ajtót kinyitva azt vártam, hogy Nutella ott várjon nyávogva, de nem így volt. Levettem a bentre túl melegnek tűnő holmikat, s elindultam megkeresni a macskámat. Hosszas kutatás után a szekrény melletti kis résben találtam meg. Nehezen kivettem, majd magamhoz ölelve, sok puszit hintettem a fejére. Dorombolással fejezte ki a tetszését. A konyhába battyogtam, s a szekrényből kivettem kedvenc eledelét, amiből szórtam a tálkájába. Amint letettem a földre, heves habzsolásba kezdett, s nem kellett két perc, hogy befalja az egészet. Nevetve dőltem be az ágyba. Elég fárasztó ez az időeltolódás. Mit ne mondjak Párizsban ilyenkor még hajnal van, itt meg lassan ebéd idő. Egy hatalmas ásítás után elnyomott az álom.
Másnap kipihenten ébredtem délelőtt tizenegykor. Igen ma nem kell mennem dolgozni, majd csak holnap, szóval a mai napé a ház rendbe rakása. Ki kell pakolnom a maradék holmimat és ki is kéne takarítanom. Na meg Nutellának se ártana egy fürdés. Ő biztos nem így gondolja, de évente kétszer - háromszor nem árt.
Estére már megint alig tudtam nyitva tartani a szemeimet. De így a jó. Ha minden napra van elfoglaltságom, amitől el is fáradok, nem tudok annyit gondolkodni a múlton. Nem. Most abba kell hagynom! Próbáltam kontrolálni az agyam leghátsó részébe száműzött múltamat, s a jelenen és a jövőn gondolkodni. Nutella megjelenése sikeressé tette próbálkozásomat. A víztől drótossá vált bundáját nyalogatta, miután felugrott az ágyra. Odabújtam hozzá, s engedtem, hogy a fáradtság eluralkodjon rajtam.
Reggel az ébresztőmre keltem. Ideje munkába menni. Megetettem gyorsan Nutit, majd a fürdőszobába mentem, s elvégeztem reggeli teendőimet. Egy óra múlva már a teremben vártam a fiúkat.
- Sziasztok! - köszöntöttem őket, mikor nyílt az ajtó.
- Helló! - mondták egyszerre.
Ezt mindig is csodáltam az idolokban. Annyira egymásra vannak hangolódva, mind mozgásilag, mind beszédileg. Tudom, hogy leginkább a kényszer viszi bele őket. De ugyanakkor a barátságukat nem irányíthatja holmi főnök a saját kedve, kénye szerint. Hiába a nagy megfelelési- és bizonyítási kényszer van egy pont, amin túl senki nem parancsolhat. Ők hatan még nem értek el odáig, de már nagyon közel vannak. Ez akkor fog beteljesülni, mikor valami eget rengető nem történik a kapcsolatukban.
- Elhoztátok amit kértem?
Eunwoo a lejátszóhoz ment, hogy berakja a zenét, addig a többiek leültek. Én is követtem a példájukat, s intettem a fejemmel, hogy kezdjék el a beszámolójukat.
- Ami azt illeti, Rockynak van a legtöbb dalhoz koreográfiája, kivéve az egyikhez. - szólalt meg Sanha
- Na, ez szuper! Megmutatod?
- Nincs szükségem a véleményedre! Csináld meg te is nyugodtan, de figyelmeztetlek, hogy az enyém lesz a győztes.
- Figyelj, Rocky. Mielőtt bármit is feltételeznél rólam, mi lenne ha megismernél? - higgadt voltam. Még.
- Nem figyelek! Menj innen! - csattant fel.
- Rendben elmegyek. De a következő órán megint itt leszek és újra megpróbálunk egyeségre jutni.
Elköszöntem, majd haza mentem.
A következő heti órák ugyan úgy teltek. Bementem dolgozni, s úgy két órával hamarabb el is jöttem, mint ahogy kellett volna. Nem azért jöttem el, mert feladtam. Egyáltalán nem erről van szó, csupán a nagy áttörésre várok. Pontosan arra, az eget rengető dologra. Muszáj, hogy hallgassanak egymásra. Együtt kell megoldaniuk az ilyen problémákat, mint hogy az egyik csapattársuk nem akar együttműködni.
A mai nap lehet más lesz, bár sose fog kiderülni, ha nem megyek be az Entertainment épületébe. Éppen ezért nagy nehezen lenyomtam az ajtó kilincset, s kiléptem a lakásomból. Örömmel konstatáltam, hogy fehér karácsonyunk lesz idén, mivel esik a hó és ma december 23.-a van. Nagyon elment az idő. Még csak most telt el a 2014-es ünnep és már megint idáig eljutottunk. Szerencse, hogy nem kell a családom ajándékaival pepecselnem. Bár a srácoknak vettem egy kis ajándékot, hisz mégis csak együtt dolgozunk már két hete és egész jó társaság lennénk, ha Rocky elfogadná, hogy nem akarom kitúrni. Nem is tudnám. Egy, nem vagyok fiú, kettő nem vagyok ázsiai.
Az utcán sétálva, figyeltem ahogy a gyerekek élvezik a havat. A kisfiúk leginkább szánkóznak, s a kislányok hó angyalt csinálnak. Elmosolyodtam. Régen mikor kisebb voltam én is imádtam a havat. Reggelente korán keltem, hogy mehessek ki hóembert építeni. Olyankor mindig csontig fagytam, de nem bántam, mert ha bementem a házba anya mindig csinált nekem forrócsokit pillecukorral.
A recepciós hölgy kedvesen mosolygott, miközben boldog karácsonyt kívánt. A lift hamar felvitt a tizenharmadik emeletre, s a lábam már magától vitt a megfelelő ajtóhoz Beléptem a terembe. A fényt csak a karácsonyfa váltakozó színű fénye adta. Gyönyörű volt.
- Boldog karácsonyt Thea! - léptek ki a fa mögül az ASTRO tagjai.
Rég nem ünnepeltem már a karácsonyt. Pontosabban tizennyolc éves koromtól. A szeretet ünnepe nekem a legfájdalmasabb. Mindig egy bizonyos szeméjre emlékeztet, amit a család tagjaim tudtak és nem erőltették, hogy részt vegyek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése