Destiny
Pont befejeztem az írást, mikor a másik oldalon ismerős betűk
körvonalazódtak.
Destiny? Tényleg te vagy?
Nem hittem a szememnek. Tényleg valaki ír a könyvembe?
Ki vagy? – a kezem remegett, míg leírtam ezt a
két szót. Lehet el kéne mennem egy pszichiáterhez, mert kezdek hallucinálni.
Jungkook – jött a rövid válasz, ami újabb kést
döfött a szívembe.
Az hogy lehet? Te halott vagy! A saját szememmel láttam, ahogy kivisznek
a házból. Nem! Nem!
Messzire elhajítottam a naplót, s a könnyek újból potyogni kezdtek a
szememből. Nem lehet! Ez az egész csak egy álom. Képtelenség, hogy ő legyen.
Egyáltalán hogy lehetséges?
Felálltam az ágyról, s óvatosan megközelítettem az elhajított tárgyat.
Újra a kezembe vettem, s fellapoztam.
Destiny! Hallgass meg kérlek. Mikor kinyitottam a szemem, ezen a helyen találtam
magam. Körülöttem magas drótkerítéssel, ami útvesztőnek van kialakítva. É... Én
nem emlékszek az éltem utolsó napjára... Valahogy elvesztettem az emlékezetem.
Kérlek, segíts! Félek... Egyedül vagyok. És van itt ez a könyv... Megrémít. Azt
se tudom, miért tudunk beszélni és miért pont veled.
Itt vagy?
Miért nem válaszolsz?
Nem tudtam rávenni magam az írásra. A remegő kezemben volt a toll, de nem
voltam rá képes. Annyi minden kavargott a fejemben, hogy nem tudtam ésszerűen
gondolkozni. Mit értett az alatt „mikor kinyitotta a szemét”? Félre
diagnosztizálták volna és még élt, mikor kivitték a házból? De akkor hova
vihették?
Felnyitottam a laptopom tetejét, s bekapcsoltam. Egy kicsit vártam, majd
rákerestem az interneten az „Óriás labirintus” kifejezésre. Jó formán semmi
használhatót nem dobott ki csak az Útvesztő című filmet. Több féle képpen is
beírtam a keresőbe, de úgyse segített sokat. Nagyjából összeszedtem a
gondolataimat és írni kezdtem „Jungkooknak”.
Itt vagyok, sajnálom. Kicsit lesokkolódtam. Letudnád írni pontosabban,
amit magad körül látsz?
Bele telt pár percbe, amíg válaszolt.
Öhm... Éppen egy zsákutcában vagyok, s a földön ülök. Körülöttem
szürkeség és drótkerítések. Ha felnézek, ahol az égnek kéne lenni, nincs semmi
csak üresség. Egy lélek se tartózkodik itt.
A leírása alapján indítottam egy szűrő keresést, de egy találatot se
dobott ki.
Az internet nem ad ki semmijen találatot. Ha esetleg eszedbe jutna még
valami kis részlet, feltétlen írd meg!
Értettem!
Jungkook?
Igen?
Jól vagy?
Ha arra vagy kíváncsi mit érzek, akkor semmit. Olyan az egész mintha az
egész világ megváltozott volna. A környezet túl komor és egyhangú, a bőrömön
nem érzékelek semmit. Nincs légmozgás. Valójában azt se tudom, hogy lélegzek –
e. Az időérzékem teljesen cserben hagyott. Esetleg meg tudnád mondani, mikorra
állapították meg a halálom időpontját?
Sokkoltan ültem az ágyamon. Ilyen érzés lehet a halál?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése